Tájfajta

Szakkönyv/1941/

Célom kettős és pedig egyrészt megismertetni olvasóimat az óriásnyúllal, ezzel a kiváló haszonállattal és tenyésztési módjával, másrészt meggyőzni honfitársaimat arról, hogy az óriásnyúlfajták tenyésztése kitűnő minőségű húst ad és igen komoly jövedelmet hoz s ezért elsőrendű nemzetgazdasági érdekek követelik, hogy az óriásnyúltenyésztés minél rövidebb idő alatt a lehető legszélesebb rétegekben elterjedjen.

...

Amikor szerény munkámat útnak indítom, annak az óhajomnak adok kifejezést, hogy bár ez a könyvecske lenne az a gyenge kis erő, amelyik elindítja a jövedelmező óriásnyúltenyésztés országraszóló fellendülésének hatalmas lavináját.

Székesfehérvár, 1940. Szent György havában.

Először bejárva (2008) az ország egyes vidékeit, nem gondoltam, hogy a „központi tenyésztés-szervezés” hiányában mekkora kincsre lelek> rögzült tájfajtákra, változatokra, típusokra, illetve hasonló küllemű nyúlegyedekre, melyek egy vidékről származtak (el).

Az „egybe gyűjtés” hozta létre a magyar óriásnyúl baranyai tájfajtáját, mely java pécsi, baranyai egyedekből, illetve az innen elszármazottakból állott, kivéve az 5. vérvonal-családot, mely kispesti ősöket tudhat magáénak.