Mit-hol-miért

Jelöletlen, beteg nyúl egy kiállításon napjainkban

   A kiállításra szánt állatok előbírálata nem új fogalom, vagy követelmény. Már a GALLUS című szaklap 1885-ben ír a témáról, pedig akkor még csak néhány nyúlfajtát tenyésztettek hazánkban.  A dologban az a negatív jelenség, hogy 100 év elteltével még mindig előfordul, hogy talpfekélyes, fülrühös, kötőhártya-gyulladásos, vasaltfülű, náthás, szennyes, csapzott szőrállományú, erős vedlésben levő állatokat is hoznak a kiállításokra.

   A kiállítások, külföldön nagyon sok esetben minden évben megismételve „hagyományteremtő” erejűek, a helyi tenyésztők ünnepei. Események, amelyeken részt vesz akár egy ország, egy tartomány, egy nagyváros, és nagyfalu egész közönsége, magáénak érezve az ünnepet, mert a kiállításon bemutatott gyönyörű állatok eredményei emelik tekintélyüket.

   A kiállítás egészének sikere és ebben az egyén, az ember, személyes sikerélménye meghatározó lehet, de ezért keményen dolgozni kell, kinek-kinek a maga helyén, és nem szabad ódzkodni a közösség érdekében végzett „társadalmi” munkától. Szerintem ez a „dolgos út” a siker alapfeltétele.

...

   Tudomásul kell venni, hogy a kiállítás az állatfajok szépségének, testi harmonikus felépítésének, nemes tartásának és viselkedésének egyetlen olyan fóruma, amelyen a nagyközönség láthatja, mérlegelheti egy-egy kisállat-tenyésztési ágazat fejlődésének irányát, hasznosításának lehetőségeit, hiszen ma már egyetlen állatfaj és fajta gazdasági tulajdonságai, hasznosítási lehetőségei sem ismeretlenek, és nem a kiállításokon, hanem haszonállat-vizsgálatok során értékelik azokat.

   Időszerűnek látszik, hogy az év második felében és a tél folyamán megrendezendő nyúlkiállításokkal kapcsolatosan számba vegyük az aktuális szervezési-rendezési propaganda- stb. feladatokat, hogy a kiállítás, a látogatók, a résztvevők és a szervezők részére egyaránt sikeres eseménnyé válhassék.