A nyúlkiállítók aktuális gondjai 3.

TISZTA, GONDOZOTT, EGÉSZSÉGES NYÚL

 

   A kiállításra kerülő állatnak tisztának – kivált angóráknál – „jólfésültnek” kell lennie, és minden tekintetben meg kell felelnie az állategészségügyi előírásoknak. Ebben a tekintetben semmiféle engedménynek nincs helye.

 

Szigorú vizsgálatok kellenek

   Ajánlható, hogy a kiállító tenyészetében már helyben történjen egy előzetes egészségügyi kontroll, az állat állapotának igazolására. A nagyobb kiállításokon az általános szolgálat keretében feltétlenül ajánlatos a folyamatos állategészségügyi-ellenőrzés a kiállítás végéig.

   Kisebb szakcsoporti kiállításokon a múltban igen sok problémát okozott a bírálóbizottság engedékenysége, amikor a tenyésztői érzékenységre figyelemmel elnézték a náthás, hasmenéses, szőrhiányos, talpsebes stb. nyulak részvételét is, kivált, ha a nyúl valamelyik vezető ember tulajdona volt. Ez a továbbiakban megengedhetetlen, és a rendezőbizottságnak már eleve közölni kell írásban a résztvevőkkel, hogy beteg állatok a kiállításon nem vehetnek részt. A bírálók által felfedezett betegség miatt, azonnal kizárandó a beteg állat. Betegséggyanús és ezért eltávolítandó a kiállításról:

  • az erősen gondozatlan, piszkos, sárga talpú, hasmenéses, nyálkás bélsárú egyed;
  • az állandóan váladékozó, könnyező szemű, fogrendellenességben szenvedő, nyálfolyásos, az orrnyílásokból nyálkás, gennyes váladékot ürítő egyed, amely tüsszög, és mellső lábain belül az orrváladékkal szennyezett frizura észlelhető;
  • A fej- és fülrühességben szenvedő egyed;
  • a bőrben jelentkező duzzanatokban, göbökben, tályogokban szenvedő egyed;
  • a ferde fejtartású, és ennek következtében féloldalasan mozgó, talpán sebes, esetleg már ki is vérzett egyed;
  • a tejmirigygyulladásban szenvedő egyed, a félheréjű bak;
  • a hosszúra nőtt körmök miatt féloldalasan mozgó egyed;
  • az igen rossz kondícióban lévő vagy elhízott egyed;
  • az ivarszervek hurutos gyulladásában szenvedő egyed;
  • az intenzíven vedlő vagy más okból szőrhiányos egyed.

 

A zugpároztatás tilos

   Gyakori gond, különösen szakcsoporti kiállításokon, hogy az éjszakai szolgálatot teljesítő gondozó „szívességből” egy magas pontszámú bakkal a kisebb pontszámot elérő nőstényt befedezteti. Ez a gyakorlat, amelyet korábban széles körben űztek, megengedhetetlen, mert olyan fertőzések terjedhetnek el, amelyet a tulajdonos anélkül, hogy tudna a fedeztetésről, saját állományában a fertőzött állatával gyanútlanul hazavisz, sajátállományát végigfertőzi, nem is gondolva, hogy egy „szívesség” következményeit nyögi.

   A kiállítás rendkívül jól szervezhető, nagyon fontos része a bírálóbizottság vagy bizottságok személyi összetételének eldöntése, és munkájának időbeni megkezdése. Nálunk a bírálóbizottságok általában 3 személyből állnak. A korábbi évtizedekben a gyakorlatlanság, és az elfogultság teljes kizárása érdekében célszerű volt a hármas összetétel biztosítása. Ma ez a gyakorlat a nagy nyugati, a nyúltenyésztést nagyban űző tenyésztői társadalmakban, egyáltalán nem honos. A bírálatot, tartományi szervezésben, tenyésztői iskolákban, mint annak egyik fontos részét tanítják, az iskolát elvégzők erről oklevelet kapnak, s ha valaki egyedül kap megbízást bármely fajta esetleg több száz egyedének elbírálására, annak objektivitásában senki nem kételkedik. Számos kérdésben azonban (kizárás, problematikus forma megítélése, magas pontszám odaítélése, nagydíjra való jelölés stb.) az egyedi bíráló keze is meg van kötve. Ez a rendszer jól működik és lehetővé teszi, hogy sokkal gyorsabban, azonos szempontok szerint történjék, a nemzetközi kiállításokon bemutatott hatalmas állattömeg bírálata, s egyben a bíráló által végzett adminisztrációja is. Fontos, hogy az állatok élősúlyát közvetlenül a bírálat előtt ellenőrizze a bíráló, hiszen fontos pontok függhetnek a pillanatnyi élősúlytól. Minden bíráló külön asztalt, adminisztrátort és mérleget, papírokat stb. kap, így munkájához minden eszköz rendelkezésre áll.

   A bírálati lapot kitűzik a ketrecekre, ha azonban nem látják el kellő védelemmel, akkor a nyúl előszeretettel megeszi, és azt így esetleg többször is pótolni kell. Jobb ere az eshetőségre már előre gondolni, és műanyag borítóval ellátni a lapot.

 

Nem kell megsértődni

   Hazai tapasztalatok szerint egy háromtagú bírálóbizottság naponta átlagban 80 állat szakszerű bírálatát képes elvégezni, adminisztrációt, valamint a felhordást és a mérlegelést végző segítséggel.

   A bírálat korábban nyilvános volt, ami elsősorban a tenyésztők szakmai ismereteit volt hivatva bővíteni. A bírálók rámutattak a hibákra – erényekre, értékelték a nyulat, és így azonnali közvetlen segítséget nyújtottak a tulajdonosnak. Ez a gyakorlat azonban egy idő múlva már nem bizonyult áldásosnak. Jelentkezett az elfogultság gyanúja, a hibák objektív közlésekor a tulajdonos sértődöttsége, az ellenséges, barátságtalan hangulat szítása, a bírálók szakértelmének kétségbevonása. A jó szándékot bizony sokszor kudarc követte, és legközelebb már „megértőbb” bírálókat hívtak a sértődött tenyésztők a kiállításukra.

   Ma már a kiszolgáló közreműködőkön kívül senki sem vehet részt a bírálatokon. Nem szabad, hogy a bírálóbizottságban olyan személy vegyen részt, aki egyben a bírált fajtát tenyészti. Ezért jó az egyedi bírálti módszer. A bírálat eredményén változtatni nem lehet, de a díjak odaítélésében tanácsot adhat a bizottság, kivált, ha több azonos, magas pontszámú állat van egy fajtából, és rangsorolni kell az állatokat „mégis melyik a legjobb” szempontból.

 

Mozgalmas élet a kiállításon

   A kiállítás sikerének nagyon fontos feltétele a jó értelmű szakmai propaganda, a kiegészítő termékbemutató, ketrecbemutató, szakkönyvkiállítás, a díjak nyilvános bemutatása, a bemutatótáblák és hirdetések és a látogatók részére a kiállítás valamely napján rendezett szakmai ankét. Ezen az eredményeket magyarázzák, és a hallgatóság bármely feltett kérdésre tárgyilagos választ kaphat. Kell egy kis sörözés is, mert ott fontos dolgok kerülnek megbeszélésre, elhatározások, új gondolatok születnek, barátságok szövődnek, vagy éppen szűnnek meg. A kiállítás maga a mozgalmas, változatos élet, annak minden emberi konzekvenciájával.

   A kiállítások, külföldön nagyon sok esetben minden évben megismételve „hagyományteremtő” erejűek, a helyi tenyésztők ünnepei. Események, amelyeken részt vesz akár egy ország, egy tartomány, egy nagyváros, és nagyfalu egész közönsége, magáénak érezve az ünnepet, mert a kiállításon bemutatott gyönyörű állatok eredményei emelik tekintélyüket.

   A kiállítás egészének sikere és ebben az egyén, az ember, személyes sikerélménye meghatározó lehet, de ezért keményen dolgozni kell, kinek-kinek a maga helyén, és nem szabad ódzkodni a közösség érdekében végzett „társadalmi” munkától. Szerintem ez a „dolgos út” a siker alapfeltétele.

 

Dr. Csíkváry László

(Forrás: Kistermelők Lapja, 1993. év 11. szám)