A nyúlkiállítások időszerű gondjai - SZERVEZETEK ÉS SZERVEZŐK

A nyúlkiállítások időszerű gondjai

 

SZERVEZETEK ÉS SZERVEZŐK

 

   Időszerűnek látszik, hogy az év második felében és a tél folyamán megrendezendő nyúlkiállításokkal kapcsolatosan számba vegyük az aktuális szervezési-rendezési propaganda- stb. feladatokat, hogy a kiállítás, a látogatók, a résztvevők és a szervezők részére egyaránt sikeres eseménnyé válhassék.

   Abból az alapállásból kiindulva, hogy a kiállításszervezés munkájában nem profi szervezők, hanem lelkes tenyésztők és társadalmi segítőik vesznek részt, és esetenként a túltengő igyekezet a lényeges mutatnivaló rovására megy, rendkívül fontos, hogy ésszerű, a lehetőségeket figyelembe vevő terv készüljön, mert bármilyen kicsi is legyen az a kiállítás, az „ad hoc” jelleget mindenképpen el kell kerülni.

 

Lelkes önkéntesek

   Egy közösség sem nélkülözheti a szakavatott gyakorlott vezetői stáb mellett a lelkes, önkéntes rendezői gárda tevőleges, a fizikai munkától sem idegenkedő közreműködését. Sok évtizedes tapasztalataim szerint a szerény hazai kisállat-bemutatók alapvetően hasonló rendezési gondokkal küzdenek, mint a nagy nyugati „monstre” kiállítások, eltekintve a nagyságrendi különbözőségtől. Ezeken a nagy kiállításokon, a kiállító tenyésztők térítésmentesen vagy tiszteletdíjért, de éppen úgy tisztítják a ketreceket, etetnek, itatnak, rendezkednek, felsöpörnek, vagyis közreműködő résztvevői a sok-sok fogaskerékből álló kiállítási mechanizmus gépezetének.

   A kiállítás célja a mi esetünkben a verseny, a nyúlfajták szépségének, változatos színeinek, széles körű fajtaválasztékának bemutatása, ötvözve az egyes fajták különböző testfelépítésének, arányosságának érzékeltetésével, a fajtatulajdonságok, a küllemi bélyegek megismertetésével, amelyekből következtetni lehet gazdasági hasznosságuk várható eredményeire. Ez utóbbi eklatáns példája és óriás nyúlfajták és törpe hobbinyulak nagy fajtaválasztéka, ahol a küllem már eleve „megfejti” a hasznosítás célját.

   Igen kívánatos, hogy a hazai kisállattenyésztő-közösségek, lehetőleg szövetkezeti, társadalmi szervezeti, egyesületi szervezésben, mai divatos szóval, szponzorálással egybekötve minden évben megrendezzék eredményeik, állataik bemutatását, a város vagy község társadalmi eseményévé is avatva a rendezvényt. Köszönet érte azon közösségeknek, amelyek ilyen kiállítások megrendezését vállalják, a nagyobbak esetében, nemzetközi kiállítás rangjára emelve az eseményt. Külföldön nem egy miniszterrel, magas rangú állami vezetővel és az illető ország állattenyésztésének, iparának prominens képviselőivel volt már módja egy-két magyar szakembernek is találkoznia, olyan nagy kiállításokon.

 

Döntés a kiállításról

   Az első döntés, hogy legyen-e kiállítás, milyen keretekben, állatlétszámmal, hol, mikor, milyen hozzájárulásokkal? E döntéshez kell a rendezőgárda vezetői stábja, egy főnök, aki vezet, és aki tudja, hogy mit kell tennie.

   Sok gondot okoznak a ketrecek. Manapság szerte a világon mindenütt fémből készült kiállítási ketrecet használnak 2 vagy 3 egymás fölé helyezett ketrecsorokban. Óriási előnyük, hogy szétszedhetők, fertőtleníthetők, jól szállíthatók, tárolhatók és összeszerelhetők. A kistenyésztői közösségek egymásra utaltsága igazolja, hogy még 80-100 nyúl bemutatására is el kell kérni más közösségektől a ketreceket. Reméljük, hogy a közeljövőben minél több kisközösségnek, szakcsoportnak lesz pénze, saját bemutatóketrecet készíttetni, nyulak, galambok, prémes és hobbiállatok, nem utolsósorban baromfifajták és vízi szárnyasok kiállítására.

   A kiállítás szakszerű forgatókönyve alapvetően felöleli a kiállítás rendezésének minden teendőjét, és nagyon fontos, hogy általános kisállat kiállításokon, minden egyes állatfajnak meglegyen a nagy stábon belül a maga saját rendezőgárdája, egyik se szóljon bele a másik dolgába, mindaddig, amíg a közös nagy érdek, egy-egy vitatott problémában, nem szólítja tárgyalóasztalhoz a feleket. Minden tirannusi parancsolgatás, a bemutatott állatfajok és fajták valamiféle egyéni hangvételű rangsorolása, a kivételezés kiügyeskedése, évekre képes visszavetni a közös munkát végzők együttműködését és a „tüske” mindig megmarad a tenyésztők emlékezetében.

   Az életkor deklarált bemutatókon, a rendezvény céljának megfelelő korú nyulakat szabadjon kiállítani.

 

Egykorú nyulak versenye legyen

   Erre a problémára sajnos nálunk sem fordítanak nagy gondot, és a 3-4 éves „öregnyúl” melletti ketrecben vígan ugrálnak szoptatós anyjuk mellé helyezett kisnyulak is. Ez a gyakorlat semmiféleképpen nem engedhető meg, rontja a kiállítás célját és presztízsét és értelmetlen.

   Csak a látogató gyerekek élvezhetik a látványt, elismerve, hogy „milyen aranyos állat” a nyúl.

   Sok esetben „bemutatóra” jelzéssel állítanak ki egyedileg, vagy 2-3-as csoportokban 3-4 hónapos növendékeket, amelyeket a bírálók úgysem értékelnek, csupán a fegyelmezetlen, részt venni szándékozó, de meg nem jelent nyulászok üresen maradt ketreceit kell lóhalálában valahogy megtölteni. Ilyen esetekben kerülnek elő a kiállításra teljesen alkalmatlan küllemű, gondozatlan, alompiszkos, kondícióhiányos nyulak, amelyeket egyszerűen ketrecükből kirángatva új szerepkörben kívánnak tulajdonosaik bemutatni. Ennek csak kudarc és a látogatók lesújtó kritikája lehet a vége.

   Általános alapelv, hogy 6 hónaposnál fiatalabb nyúl ne szerepeljen felnőtt nyúlkiállításon, külön tartsanak tavaszi növendékkiállítást, amelyen 6 hónaposnál fiatalabb nyulak vegyenek csak részt. Ezen a téren is azonban visszaélés lehetséges, hiszen a kiállítási részvételre való jelentkezési lapon a tenyésztőnek kell bevallani kiállítandó nyulának korát, mert kormeghatározásra a bírálónak egyszerűen nincs idejük, csak a nagyon durva korbevallás kelti fel gyanújukat. Mivel nálunk nincs törzskönyvezés, az előzetes adatellenőrzés lehetősége sincs meg. A tetoválásnak sem lehet mindig hinni.

 

Katalógus

   Kisebb kiállításokon is nagy gondot jelent a látogatók tájékoztatására szolgáló katalógus időben történő elkészítése. Mivel bírálatok általában a kiállítás megnyitását megelőző 1-2 nappal történnek, nagyon kevés idő áll rendelkezésre az adatok összegyűjtésére, feldolgozására, rendszerbe állítására és kinyomtatására. Ennek gondjára nagyon is felhívnám a rendezők szíves figyelmét.

   A kiállító helység kapacitásának kihasználása is problémát okozhat. Nemcsak a ketrecsorok elhelyezésére kell ügyelni, hanem arra is, hogy a látogató utak szélesek legyenek, a látogatóknak kényelmes tér álljon rendelkezésre, az állatok megtekintésére, a bírálati lapok eredményeinek tanulmányozására és a ketrecek előtti véleménycserére. A látogatók, de főleg a vásárolni kívánók perceket is elidőznek egy-egy ketrec előtt, mivel a katalógusból ki kell keresniük, hogy az állat eladó-e és mennyiért, hogyan lehet a vásárlást lebonyolítani. Inkább kevesebb állat bemutatását vállalja a rendezőség, minthogy állandóan zsúfolt közlekedési utak rontsák a közhangulatot. A kiállított állatot – betegség esetét kivéve – a kiállítás nyitvatartási ideje alatt semmilyen célból sem szabad elszállítani, még az időközben eladott állatnak is meg kell várnia a bemutató végét.

(Folytatjuk)

Dr. Csikváry László

/Forrás: Kistermelők Lapja 1993. év 9. szám/