A nyúlkiállítások aktuális gondjai

A nyúlkiállítások aktuális gondjai

KÖRNYEZETI FELTÉTELEK

 

   A kiállításokat külföldön leggyakrabban november vége és március eleje között rendezik, mivel az állatok szőrzete ilyenkor a legszebb, túl vannak az őszi vedlésen. Ez időszakban észrevett szőrhiányos és még mindig vedlő állatokat, nem is fogadják el kiállításra, nem úgy mint nálunk, ahol gyakran észlelni vedlési problémákkal küszködő állatokat, szőrhiányos részekkel a tarkó mögött, a fartájékon stb.

   A korábbi vagy későbbi időpontok, sok szempontból a kiállítás megrendezése ellen szólnak, kivéve nyilvánvalóan a tavaszi növendékbemutatókat. Az anyákat érhető szempontokból vemhesítik, és előkészítik az ellésre, amelynek folyamata őszig tart, de azok, akik a sűrűbb elletés hívei, télen is vemhesítenek. Mindig lehangoló látni a gazdaságilag egyébként értékes, jól szoptató és nevelő vagy éppen előrehaladott vemhes anyákat a ketrecben, amelyek jóval értékük alatt kaphatnak küllemükre pontszámot. Az ilyen durva kiállítási hibákat mindenképpen célszerű elkerülni, a laikus látogatók kritikájának, sajnálatának elkerülésére.

   Tudomásul kell venni, hogy a kiállítás az állatfajok szépségének, testi harmonikus felépítésének, nemes tartásának és viselkedésének egyetlen olyan fóruma, amelyen a nagyközönség láthatja, mérlegelheti egy-egy kisállat-tenyésztési ágazat fejlődésének irányát, hasznosításának lehetőségeit, hiszen ma már egyetlen állatfaj és fajta gazdasági tulajdonságai, hasznosítási lehetőségei sem ismeretlenek, és nem a kiállításokon, hanem haszonállat-vizsgálatok során értékelik azokat. Így az egész világon elfogadott és nem támadott rendezvény a kiállítás, és azt a célt is szolgálja, hogy a tenyésztő, főleg a kezdő szemlélete, a megtekinthető értékek szerint helyes irányba terelődjék. Gyönyörködjenek az állatokban, és az elért bírálati pontszámok és díjak alapján kerüljön mérlegelésre a tenyésztő tudása, tapasztalata, és így kapja meg helyét a tenyésztőtársadalom széles körű hierarchiájában.

 

Szellőztetés

   Igen fontos, hogy kivált zárt termekben együtt tartott, hatalmas állattömeg hulladékait mindennap zárás után eltakarítsák, és a termeket átszellőztessék. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a nyúl nem tud izzadni, sűrű, meleg bundájában nem fázik, sokkal inkább tűri a hidegebb, mint a meleg, páradús, poros levegőt, amelyet napközben úgyis kénytelen elviselni. Erre a komplex téma, elsősorban a kiállítást felügyelő állategészségügyi szakembereknek kell nagyon odafigyelniük. Manapság, dús szalmaalmon helyezik el az állatokat, amely alatt trágyafelfogó tálca van. Ebből aztán éjjel-nappal bőven párolog az erős ürülékszag, folyamatosan rontva az egyébként is „sűrű” levegő minőségét. A trágyafelfogó tálca tisztíthatósága kétségtelenül egyszerűbb, de a vastag szalmaalom nedvszívó képessége és gyakorlott gondozók által végzett alomfelrázás, a nagyon szennyezett részek eltávolítása, a mikroklímát sokkal kevésbé rontja, mint a szagtalanító, de drága és bizonytalan vegyszeres adszorbensek alkalmazása. A tőzeges, fűrészporos és hasonló konzisztenciájú nedvszívó almok a szőrzetet összepiszkítják, angórák esetében egyáltalán nem használhatók.

   A szellőztetés, a levegőcsere kérdése a téli hónapokban rendezett kiállításokon nagy gond, így a nagy nemzetközi kiállításokon ventilációs szakemberek tervezik a nagytermek levegőcseréjét. Tavasszal a növendékkiállításokon a változó időjárási viszonyok okozhatnak gondot, viharos szél, eső, nappal hőség, éjszaka hideg viseli meg az állatokat. Télen a meg nem oldott ventiláció a termek magas pára-, nedvességtartalmában mutatkozik, a magas ammónia- és portartalom a nyulak orrnyálkahártyáit irritálja, tüsszögésben nyilvánul meg, a tulajdonos nem kis ijedelmére. Olyan állatok is elkezdenek tüsszögni, amelyek otthon ilyen tüneteket egyáltalán nem mutattak, ennek okát a szellőzetlenségben, a tisztességes napi takarítás hiányában, a megromlott mikroklimatikus viszonyokban kell elsősorban keresni.

 

Etetés-itatás

   Az állatok az otthoni viszonyaik között különféle takarmányozási és itatási módozatokhoz szoktak hozzá. Legtöbb esetben egyféle szemestakarmányt (zab, árpa) adnak az állatok elé, olyan szemestakarmány-féleséget, amelyet általában az illető országban a nyulak megszoktak, és el is fogyasztják. Vízforrásként sok helyütt sárgarépa, takarmányrépa, egy-egy nagyobb darabja képezi a napi adagot, s ez a kisebb testű nyúlfajtáknak általában elég, de a nagyobb testű nyulak jóval többet igényelnének, de legtöbb esetben nem kapják meg. Így gyakran a tulajdonos maga itatja meg nyulát, magával hozott megszokott műanyag edényéből. gyakran, kész gyári tápokat használnak fel a kiállított állatok etetésére, kisebb kiállításokon, ahol arra mód van, szénakiegészítést is adnak. Mivel a kiállítások általában 3-5 napig tartanak nyitva, a megszokottól eltérő takarmányozás nem szokott problémát okozni, kivált, ha a tenyésztő ellenőrizni is képes. Az ürített bélsárgolyók konzisztenciájára oda kell figyelni a napi látogatása során. Fontos, hogy a tulajdonod, mindennap nézze meg kiállított nyulait, és beszéljen a gondozóval az állatok viselkedéséről, étvágyáról.

 

A tenyésztő szakértelme

   Rendkívül fontosnak tartom, hogy feltétlenül foglalkozzunk a tenyésztő saját bírálói kritikájával kiállításon bemutatni szándékozott állatait illetően. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy nem minden állat alkalmas a kiállításra, és a tenyésztő saját személyében rendkívül nehezen vehető rá, hogy állatait részletesen, és objektíven maga bírálja le, és a hibákat józan ésszel és tárgyilagosan ítélje meg, mintha ő is a zsűri tagja lenne. Legcélszerűbb, ha az otthoni „asztali bírálat”-ot baráti körben, a részrehajlás gyanúját is elkerülve végzik el. Mérlegelni kell, hogy az állat kora, gondozottsága, kondíciója, általános egészségügyi állapota, fajtajellege, testfelépítése, szőrzetének jellemző színe, annak minősége, a rajzolatok és foltok stb. megfelelnek-e a fajtával szemben támasztott követelményeknek. A hazánkban használatos bírálati eljárás, és a fajtastandard mindenki számára hozzáférhető, a szakmunkák nagyobb része részletesen taglalja a fajták küllemét és gazdasági tulajdonságait. Aki a tiszteletre méltó, de csak – szaporító – hústermelői tevékenységet választja, az nemigen viszi állatait kiállításra. Mégis jól nézze meg, ha vásárolni kíván, hogy milyen tenyészetből származnak a kiszemelt nyulak, és jól teszi, ha személyesen meg is nézi az eladó állattenyésztési körülményeit, meggyőződik szaktudásáról, és az anyák, apák teljesítményéről, nehogy rosszabb képességű állatok kerüljenek tenyésztésbe, mint amilyenekkel már rendelkezik. Kivált fontos ez a bakok beszerzésekor.

Dr. Csíkváry László

 /Forrás: Kistermelők Lapja, 1993. év 10. szám/

 

Folyt. köv.