Kezdő tenyésztő amikor ráérez a tenyésztés „ízére”, felmerül(het) a kérdés: „Vajon merre tovább?”

Először bejárva (2008) az ország egyes vidékeit, nem gondoltam, hogy a „központi tenyésztés-szervezés” hiányában mekkora kincsre lelek> rögzült tájfajtákra, változatokra, típusokra, illetve hasonló küllemű nyúlegyedekre, melyek egy vidékről származtak (el).

Az „egybe gyűjtés” hozta létre a magyar óriásnyúl baranyai tájfajtáját, mely java pécsi, baranyai egyedekből, illetve az innen elszármazottakból állott, kivéve az 5. vérvonal-családot, mely kispesti ősöket tudhat magáénak.

A szelekció kívánalma szaporasági szempontból az évi min. 3-4 fialás, és az almonkénti min. 6-7 egyed.

Küllemileg a mindenkori magyar óriás standard „aranymetszete” a mérvadó. Ma már igazán impozáns egy a tenyészetünkből kikerülő tenyész-egyed látványa.

A méretarányok harmóniája még a laikus, tenyésztéshez alig-alig értő ember figyelmét is „elvarázsolja”. Ezt másolni nem lehet! Utánozni főleg.

Tisztelettel, alázattal, sok év munkája során…

Bármi legyen is a kezdő „tenyésztő” célja, tudnia kell, hogy nemzeti kincs került birtokába, melyet a fajta, kitenyésztői, fenntartói iránt érzett alázattal, tisztelettel tud(hat) csak fenntartani, hasznosítani hosszútávon.

A leendő tartónak folyamatosan képeznie kell magát, hiszen az óriásnyúl-tenyésztés nem éppen egyszerű „mutatvány”. Előképzettség, alapvető tudás szükségeltetik a puszta tartásához is.

De amikor ráérez a tenyésztés „ízére”, felmerül(het) a kérdés: „Vajon merre tovább?”

SEGÍTÜNK! Lásd: KAPCSOLAT! ;-)