A hagyományos magyar nyúltenyésztés magasiskolája 1.

Termelés és formalizmus a nyúltenyésztésben

 

   A gazdaságos termelés egyik legfontosabb tényezője a jó minőségű tenyészállatok egész éven keresztül folyamatos szaporodása. Jó tenyészállatnak azokat az egyedeket tartjuk, amelyek évente öt-hatszor képesek fialni szervezetük károsodása nélkül, és egy alkalommal 6-8 utódot nevelnek fel. A jó szaporaságon kívül megkívánjuk a gyors növekedési erélyt, a korai érést, a kedvező takarmányértékesítést és a kiváló szervezeti szilárdságot. A szervezeti szilárdság egyben azt is jelenti, hogy az állatok nem hullékonyak, tehát a betegségekkel szemben ellenállóak.

   A tenyésztőmunka nem egyszerű, nem könnyű feladat, hanem széles körű genetikai és örökléstani alapismereteket igényel.

   Hazánkban a sportjellegű nyúltartás mindinkább a jövedelmező termeléssé alakul át. A kezdő tenyésztők már a nagy termeléssel rendelkező fajtákat, típusokat kívánják tartani.

   Mit értünk klasszikus értelemben formalizmuson? Azt, amikor a termelési szempontokat figyelmen kívül hagyva értékes termékeit nem növeli, például egy meghatározott szín, vagy forma kialakítását (ilyen a lepketarka azonos színeződésének kialakítása, a fül nagyságának növelése, a testsúly fokozása, a lábak, a törzs nyújtása stb.) A formalizmust azonban ne tévesszük össze a hústermeléssel összefüggő helyes formák kialakításával. A nagy termelésű állatokat a jó testformájú egyedek között keressük!

   E két időszerű kérdéssel, a termeléssel és a formalizmussal tehát azért kell napjainkban foglalkozni, mert egységes alapokon szeretnénk a fejlődést meggyorsítani. E kérdéseket azért is megemlítem, továbbá, mert a régi tenyésztők körében még mindig előfordul, hogy csak a formákat részesítik előnyben, a termeléssel pedig nem törődnek. Mások viszont hajlamosak a külső testalakulás elhanyagolására, és csak a termelésre alapoznák munkájukat. A húsigényeket kielégítő jó testforma és a nagy termelés összhangba hozható, sőt, egyik a másikat szinte feltételezi.

 

   A célszerűtlen formalizmust követve a termelés gyors csökkenésével számolhatunk. Ha pedig csak a termelést szorgalmazzuk, és a jó testformákat nem követeljük meg, az állatok „letörésével”, majd később a termelés csökkenésével számolhatunk.

 

   Célkitűzésünk akkor helyes, ha a kitűnő húsformákkal, a szilárd szervezettel és a nagy termeléssel rendelkező állatokat szaporítjuk. A testalakulás szorosan összefügg a termelt hús mennyiségével, tehát az ehető és ehetetlen részek arányával. A gyors növekedési erély, a jó húsforma és a jó takarmányértékesítés szorosan összefügg egymással, s ez a tény megkönnyíti a helyes irányban végezhető tenyésztőmunkánkat.

   Az utóbbi években a tenyészállatok nevelése mind szűkebb területre korlátozódott, pedig a kis mozgási lehetőség a testformákat nem javítja. Mindezt a hiányosságot tehát csak tenyésztőmunkával, szigorú szelekcióval pótolhatjuk.

   Saját tenyészetemben a növendéknyulakat választás után két négyzetméter alapterületű, rácsos padozatú ketrecekben nevelem, s e nagyobb arányú mozgási lehetőségnek a testalakulásra előnyös hatását észleltem. Azoknak a tenyésztőknek, akiknél ennek lehetősége megvan, ugyanezt a módot javaslom.

   A tenyészállatok előállítása, pótlása szinte egész éven keresztül időszerű. Igen sok jó tenyészteleppel rendelkezünk már, ahonnan értékes állatok szerezhetők be. Gyakori azonban, hogy ismeretlen származású és megbízhatatlan termeléssel rendelkező állatokat tenyészállatként értékesítenek. Sok-sok keserű csalódás érte már tenyésztőinket. Felhívom ezért a vásárlók figyelmét, hogy a tenyészállatok beszerzésekor óvatosak legyenek. Tenyésztőink pedig a legszebb küllemű és a legjobb termelésű szülők utódait hagyják meg tenyésztésre. Ezzel mind saját magukat, mind a vevő partnereiknek a megelégedését váltják ki.

 

                                                                                                                      Dr. Pacs István