AZ ELSŐ HAZAI TENYÉSZETEK

A magyar óriás nyúl 3.

AZ ELSŐ HAZAI TENYÉSZETEK

   Viták a magyar óriás és más nyúlfajták tenyésztésével kapcsolatosan már a század elején is voltak, de a földművelésügyi kormányzat térítésmentes nyúlkihelyezési akciói idején – minden jó szándék ellenére – bizony inkább a testtömeg nagysága előtti meghajlást, mintsem a vágósúly növelésének hasznát szolgálta.

 

Akciók az elterjesztésre

   1911-től kezdve gyakorlattá vált a belga bak és 2 nőstény nyúl akciós kihelyezése a kisparaszti gazdaságokba, kedvezményesen is 4 koronáért.

Évente több ezer vágónövendék került fel a budapesti piacokra, s ezek nagy részét az óriásnyulak növendékei adták.

  Andrássovich mérései szerint az akkori belgák 6 hónapos korukban már 6,5-7,0 kg-osak voltak. Az 1906-ban rendezett  „Baromfi és Házinyúl” kiállításon Budapesten Auguszta Főhercegasszony volt a fővédnök Darányi Ignáczcal, a nagy apostollal együtt, aki mindig is támogatta a nyúltenyésztés ügyét. Mintegy 1000 nyulat mutattak be, nagyobbrészt belga, illetve már a honosult populációk egyedeit. A híres Hans Ott bírálta a nyulakat, aki végtelenül szerény, de igen nagy tudású szakember volt. A kiállítás vacsorái között a nyúlvacsora is szerepelt.

   A szakemberek az első világháborút megelőző évtizedekben szinte szenvedélyesen kiálltak a nyúltenyésztés országos elterjedésének ügyéért, hogy az évente sok millió koronás szőrmeimportot hazailag előállított és feldolgozott gereznákkal lehessen kiváltani. Az OMGE csillaghegyi nyúltenyésztő telepén virtigli német származású belga óriások, normandiai nyulak és francia kosorrúak voltak kaphatók. A Magyar Mezőgazdák Szövetkezete 1907-ben több ezer nyulat importált, nagyobb részben óriás nyulakat, de már helyet kaptak az importban az ezüstnyulak, a bécsi kékek és más színes fajták is.

   Az importnyulak gyorsan gazdára találtak. Óriási volt a fejlődés, de egyben kezdődtek az értékesítési gondok is. Bácskában, Bánátban, a Felvidék nyugati megyéiben, a Dunántúlon intenzívvé vált a tenyésztés, és ebben a nemesi családok hölgytagjai jártak az élen.

   Torontál megyében dr. Kardos Bernát állatorvos belga, ezüst és bécsi nyulak részére szanatóriumot nyitott, hogy ott kúrálhassa betegségeiket. Sokat fejlődött a nyúltenyésztési propaganda is. A budapesti csillaghegyi telepen részletes információkkal állottak a vevők rendelkezésére, kiadták a „Házinyúltenyésztés és Értékesítés” c. lapot informálódás céljából. A csillaghegyi telepen 400 ketrecben tekinthették meg a látogatók a különféle nyúlfajtákat, és sok tenyésztő ingyenesen tenyésztörzshöz és tartási technológiához jutott.

   1910-ben még erősen tartotta magát az import állatok hatásaként a 6,0, sőt 8-9 kg-os testsúly, kivált a Csehországból bekerült óriásfülű cseh óriások segítettek fenntartani a sporttenyésztők érdeklődését. Az évenkénti rendezett országos kiállításokon még az óriás nyúl dominált, s a propaganda alapján mint kiváló hústermelő fajta rögződött a látogatók emlékezetében. Battonyán, Vácott, Tahitótfaluban és másutt osztottak ki tenyésztésre óriás nyulakat, s ez is elősegítette a fajta nagymértékű elterjedését.

 

Mitől magyar?

   Később már kritikai és intő szavak hangzottak el, az óriás nyúl tenyésztésének és uralkodó szerepének megváltoztatása érdekében. A tenyésztők jó része már ódzkodott a nagy „rámától”. Kifogásolták a nagymértékű takarmányfogyasztást, és kezdtek odafigyelni más országok tenyésztési irányzataira, nevezetesen a középtestű fajták széles térhódítására.

   Amikor 1939-ben ez igen különböző származási helyű, de már hazánkban tenyésztett nyulakat először állították ki magyar óriás néven, a bírálók, elsősorban Anghi megkérdezték: mitől magyar ez a német óriás nyúl? Anghi annak idején is jogosan kritizálta a klasszikus belga, illetve német típus nagymértékű hazai elterjedését, és véleményét kísérletekkel, vágási próbákkal, mérésekkel támasztotta alá. Kitűnő eszköze volt a hústípusú óriás egyedek kiválasztására a Kulesov-féle törzsszelvény méretarány alkalmazása, amely módszert nagyon is célravezetőnek találtuk, nemcsak az óriás, hanem más középtestű színes fajtáknál is. Anghi álláspontját úgy hiszem mindaddig tartotta, amíg a nyúllal tudományosan foglalkozott, és álláspontját követői még ma is hangoztatják. Végül is – bár a tenyésztéspolitika nagyüzemi szemlélet a felvásárlási ás a nemzetközi nyúlpiac – az inkább hústermelő és fehér színű fajták elterjesztését favorizálta, úgy tűnik, már a tenyésztők nagy tábora és ragaszkodása miatt is, szükség van a magyar óriás fajtára, de sokat kell még tenni küllemi és gazdasági tulajdonságainak javítása érdekében. Saját kedvelésére nyilvánvalóan ma is tarthat bárki cseh óriást, belga vagy német óriást, és e fajták különféle színváltozatait, kiállításokon azokat saját standardjuk szerint bírálják, de széles körű térhódításukra már nem számíthat.

Ez egyben azt jelenti, hogy nem a magyar óriást kell kipusztítani, hanem a tenyésztés klasszikus módszereivel olyan típust kell kitenyészteni, amely minden ízében magyar fajtaként szerepeltethető és az óriás nyulak alacsonyabb súlykategóriájához tartozva éppen gazdasági tulajdonságaival veheti fel a versenyt más nyúlfajtákkal. örökletes jó tulajdonságainak megszilárdítása, kihasználva a hazai környezetünk nyújtotta takarmányozási előnyöket és a szaktudást, a jövő tenyésztőinek megtisztelő feladata.

 

A kívánatos típus

   Teljesen méltánytalan lenne azonban napjainkban úgy ítélni, hogy az elmúlt évtizedekben semmi sem történt a magyar óriás nyúl kívánatos hazai típusának példaként való bemutatására, illetve kialakítására. Az évtizedes tenyésztői munka a társadalmi szervezet segítségével, a „hazai röghatások” néven ismert komplex hatások, a fajtán belüli típuskeresztezések, sokszor más nagy testű óriás fajtákkal történt cseppvérkeresztezések, a takarmányozás a klíma és hőmérséklet, a tartási mód, a mozgatás és más, a típuskialakítást segítő tényezők együttes eredményeként nagyon is típusos állományok alakultak ki. Tenyésztőink nagy külföldi, sőt Európai-kiállításokról hoztak el értékes díjakat, a nemzetközi standardban elismerést nyert a magyar óriás nyúl. Kiváló tenyésztőink, Pálfi Árpád, Mátrai József, Gál Ferenc, Paksi Kiss Elemér, Budafi Gyula, Alberti György, Tánczos János, Kassai Aladár és még sokan mások, magyar óriás tenyészetet példaképül szolgáltak, és nagymértékben hozzájárultak a szemléletváltozás viszonylagos gyorsaságához.

   Érdekes és még mai szemmel is nagyon hasznos kezdeményezésnek bizonyult a két világháború között a nyúlhústermelés jövedelmezőségét. ezen belül a vágósúly javítását célzó nyúlimport, amelynek keretében francia kosorrú nyalak érkeztek az országba. behozták őket azzal a kitűnő elgondolással, hogy a magyar óriás nyulat francia kosorrúval keresztezzék, és így jó vágósúlyú keresztezett nyulakat kapjanak. De elterjedt kismértékben a kosorrú tisztavérben történő tenyésztése is. A behozatalt indokolta az a tény, hogy a francia kosorrú nyulak vágósúlya elérte a 60 százalékot, míg a magyar óriás vágósúlya nem érte el a 45 százalékot. Sajnos, ez a kitűnő elgondolás ma már kideríthetetlen okokból igazán nem sikerül. A kudarcban nagy szerepe lehetett a kosorrú nyúl közismerten gyengébb szaporaságának, és valószínűleg az eltérő környezeti hatásoknak is. A magyar óriás maradt, a kosorrú tartása gyorsan megszűnt.

   Számos kiváló magyaróriás-tenyésztő véleményét összegezve azt mondhatjuk, hogy a magyaróriás-tenyésztésében nincs titok, de minden eredmény alapja a türelmes, hozzáértő tenyésztési munka, a helyes tenyészkiválasztás és párosítás, a kényelmes, nagy faketrecekben való tartás, a korszerű higiéne, a szorgalom és állatszeretet, a változatos mennyiségi és minőségi takarmányozás, a növendékek kifutóztatása és a csendes, nyugodt környezet biztosítása. Az állományból selejtezni kell többek között a kevés fiat vető anyákat, az idegeseket, a harapósokat és a kevés tejet termelőket. A tenyészállatokat nem ajánlatos 9 hónapos koruknál fiatalabban tenyésztésbe venni, a kifejlett tenyészállat súlya nyugodtan elmehet 7 kg-ig. Évente 3-4-szeri elletés célszerű, az anyák legalább 6 fiókát neveljenek, de 8 fiókánál nem többet. Az anyák 4 éves korukig tenyésztésben tarthatók, ha a tőlük elvárt teljesítmény elérhető. Nagyon fontos az állomány havi egészségügyi vizsgálata, a talpfekélyes, orrhurutos, idült szemgyulladásos, foghibás stb. állatok az állományból mielőbb selejtezendők.

 

Dr. Csíkváry László /Forrás: Kistermelők Lapja 1993. év 5. szám/

 

Paksi Kis Elemér nagydíjas anyanyula /1980/

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tenyészbak Paksi Kis Elemér tenyészetében/1979/

 

Anyanyúl hét kicsinyével - Paksi Kis Elemér tenyészete /1980/

 

Paksi Kis Elemér hajóskapitány kiváló magyar óriás nyúl tenyésztő, nagydíjas baknyulával /1980/

 

/Képek forrása: Kistenyésztők Lapja 1979-es és 1980-as számaiból/